____________________________________
- A 2015 óta megváltozott magyar menekültpolitikát korábban is kritizálták.
- A magyar kormány újabb reformtervezete visszaállítaná a menedékkérők idegenrendészeti őrizetét, melyekre a határ menti zárt táborokban kerülne sor a kérelmek elbírálásáig.
- A terv egyértelműen ellentétes az EJEB esetjogával és az uniós menekültügyi jogszabályokkal, azonban a kormány utóbbiak felülbírálására számít.
A 2015. évi menekültválság során megszigorított magyar menekültügyi szabályozást számos kritika érte államok, nemzetközi szervezetek és NGO-k részéről. A legfontosabb problémáknak a potenciális menekültek nemzetközi védelemhez való jutásának fizikai és adminisztratív eszközökkel való korlátozását, a tiltott határátlépés kriminalizálását, a nem megfelelő befogadási körülményeket és a korlátozott szolidaritásvállalást tekintették.
A magyar kormány a kritizált intézkedéseket az irreguláris migráció mértékével és annak biztonsági kockázataival indokolta, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ország továbbra is követi az 1951. évi menekültekre vonatkozó genfi egyezményben foglaltakat, valamint megfelel a Közös Európai Menekültügyi Rendszer jogszabályainak és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) esetjogának. A magyar kormány egyes vitatott lépéseinek (pl. menekültügyi kvóták elutasítása) jogszerűségét az Európai Unió Bírósága és az EJEB fogja megállapítani a közeljövőben.
A magyar kormány intézkedései a legtöbb esetben ügyelnek arra, hogy megfeleljenek az érvényben lévő uniós szabályozásnak, mindenek előtt a Közös Európai Menekültügyi Rendszer jogi alapját képező három irányelvben (befogadási, eljárási, kvalifikációs) és a dublini rendeletben foglaltaknak. E dokumentumok rendelkezései ugyanis számottevő mozgásteret biztosítanak a tagállamok számára, feltéve, ha biztosítják a legfontosabb garanciákat a menedékkérők számára (eljáráshoz való hozzáférés, visszaküldés tilalma, megfelelő befogadási feltételek, különösen a speciális csoportok számára, jogorvoslat lehetősége). A magyar szabályozás elvben továbbra is minden kérelmező számára biztosítja ezeket.
A magyar kormány a napokban azonban újabb menekültügyi reformot javasolt: a 2013-ban bevezetett menekültügyi őrizet helyett újra idegenrendészeti őrizetbe helyezné a Magyarországra irregulárisan érkező menedékkérőket. Az őrizet a tervek szerint a határ mellett létrehozott zárt konténertáborokban történne a kérelmek elbírálásáig, így akadályozva meg a menedékkérők – kétségtelenül általános – más uniós tagállamokba irányuló másodlagos mozgását.
A tervezet egyértelműen ellentétes az EJEB esetjogával és a vele összhangban lévő uniós irányelvekkel. Főszabályként ugyanis senkit nem lehet csak azon az alapon őrizetben tartani, mert menedékkérelmet nyújtott be. Ugyan számos oka lehet a menedékkérők őrizetének (személyazonosság megállapítása, szökés megakadályozása, nemzetbiztonság és közrend védelme, kiutasítás végrehajtása), de az csak a körülmények fennállása alatt, a lehető legrövidebb ideig alkalmazható. Menedékkérők bizonyos csoportjai (családok, sérülékeny személyek) pedig csak speciális garanciák mellett, míg fiatalkorúak csak a legvégső esetben tarthatóak őrizetben.
A magyar államot 2013 előtti gyakorlata miatt az EJEB több ügyben (Lokpo, Said, Nabil) is elmarasztalta. Ezek közös jellemzője, hogy a menedékkérőket több hónapig, az eljárás érdemi szakaszában is őrizetben tartották, amit a Bíróság nem talált indokoltnak: a menedékkérőkre ugyanis elsősorban, mint védelemre szoruló személyekre kell tekinteni és nem, mint potenciális bűnözőkre, így elhúzódó fogva tartásuk nem lehet arányos és jóhiszemű. Ezek fényében nyilvánvaló, az alapesetben maximum hat hónapig tartó, de indokolt esetben tovább elhúzódó menekültügyi eljárás alatti őrizet ellentétes az európai menekültjoggal, különösen, ha az csupán az EU-n belüli másodlagos mozgások megakadályozására irányul.
A magyar kormány tisztában azzal, hogy reformtervezete nem felel meg az európai jogi normáknak, azonban azoknak a megváltozó körülményekkel (növekvő nemzetbiztonsági kockázat) indokolt konszenzusos megváltoztatására számít. Tény, hogy az EJEB esetjoga a legmagasabb szintű eljárási és befogadási feltételeket biztosítja az európai államok területére többnyire irregulárisan érkező menedékkérők számára. Szemben Kanada vagy az Egyesült Államok menekültprogramjával, melyek az előzetesen átvilágított, közvetlenül a konfliktuszónákban vagy azok közelében tartózkodó menekültek befogadásán alapulnak, az európai államok nem válogathatnak a kérelmezők közt nemzetbiztonsági alapon. (Mint ismert, a Trump-adminisztáció nemrég elnöki rendelettel kísérelte meg felfüggeszteni az amerikai menekültprogramot.)
A menedékkérők feletti nagyobb állami kontroll igénye indokolt lehet, azonban nem eredményezhet alapvető jogokat sértő gyakorlatot. A februári eleji máltai uniós csúcson ugyan érzékelhető volt az európai menekültügyi szabályozás szigorítása iránti növekvő szándék, de ezek biztosan nem fogják érinteni az EJEB esetjogában rögzített normákat. Ezzel a magyar kormány is tisztában van, így nem valószínű, hogy a napokban parlamenti vitára kerülő menekültügyi reformja a jelenlegi terveknek megfelelően valósul majd meg.
Az írás a szerző véleményét tartalmazza és semmiképp nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.